És pont. Na ezzel meg is volnék. Remélem a naplóm most már nem fogja leharapni a fejem, rég nem írtam bele. Még mindig mámorban úsztam Lu Han miatt, és most tényleg találkozni fogunk vele. Remélem, hogy elhozza magával esetleg Suhot, bár a gondolatába is belevörösödöm.  Hirtelen eszembe jutott valami, kirohantam az ikremhez:

- Hé Lia, mit szólnál ha a tegnapi felszerelésünk alsó részét fel vennéd, és hozzá az én szettem felső részét? Így garantált a totális KO. – elkapott a lendület, mikor az utolsó szavakat kimondtam, már a sminken járt az agyam….. meg a haján….. meg azon, hogy akkor én most loveservice leszek.
- Nem tudom mire készülsz, de legyen, viszont nem csak én fogok kiöltözni ezzel ugye tisztában vagy?! - nézett rám szúrós szemekkel, persze én elfordultam, mint aki serényen csinál valamit, nehogy rájöjjön ördögi
terveimre. – HALLOD?!
- Persze-persze, miért mit hittél? Majd hagyom, hogy azt higgye, hozzád képest egy senki vagyok, vagy
micsoda? – hahaha a kis buta, nem sejt semmit. Közben villantottam felé egy bájos mosolyt, hogy megnyugodjon és persze megint elértem a célom.

az én ruhám: 

Negyed óra múlva mind a ketten a nappalimban ültünk és bámultunk magunk elé, nem akartunk túl sietősnek látszani, de 10 percnél nem bírtam tovább az ücsörgést, így kijelentettem, hogy felhívom most. Nem várok tovább. Nagy levegő beszív, kifúj….és hívás. Hármat csöngött a telefon és fel is vette. Furcsa volt így a hangja, hozzászoktam már a személyes beszélgetésekhez.
- Igen? – jézusom én most tényleg vele beszélek, azt is nehezen hiszem el, hogy felvette, majd egy perc után ráeszméltem, hogy hoppá válaszolnom is kéne, ugyanis felvette.
- Jhaj szia, ne haragudj, nem hallottam, hogy bele szóltál, mert Lia itt dumál nekem közben, szóval
bocsi. – daráltam a legelső épkézláb kifogást, ami eszembe jutott. Gáz vagyok….. – Tehát…. , akkor áll még a délután?....ugye?
- Szia, persze. Tartom amit megígértem ne viccelődj már. – szinte hallottam, hogy jót derül bénaságomon, de nem adhattam át magam az elhalálozásnak, tartanom kellett magam.
- Ennek örülünk. Mikor és hol találkozunk? – reméltem, hogy minél hamarabbi időpontot mond.
- Legyen mondjuk, hmm…..  3-kor a házatok előtt lévő parkban, a tó mellett. Elintéztem nektek egy kis meglepetést ma estére, majd ott oda adom nektek. – Remek, addig már csak háromnegyed óra van.
- Oké, akkor ott találkozunk. Szia.
- Szia
….és abban a pillanatban, amint lerakta, kiesett a telefon a kezemből. Lia meg csak arra lett figyelmes, hogy a lakás közepén rohangálok körbe-körbe, mint egy hülye.
- HÉÉÉ minden oké? – láttam rajta, hogy már előre örül annak, amit én most mondani fogok
 neki. - Mit mondott, hagy halljam!
- 3kor!!!!! …… A parkunknál !!!...... A tó mellett!!....és valami extra ajándék! – komolyan jobban csillogtak a szemeim, mint valami animében a szereplőknek.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, neeee Naomi ne tedd ezt velem, ezt nem hiszem el.
Örültünk együtt, végre kiélhettünk kislány énünket és ugrabugráltunk, meg sikítoztunk. Mikor már kezdtem kicsit túlzásnak érezni komolyan ránéztem az ikremre, egyből rájött, hogy mire gondolok és egyszerre elmutogattuk a bofa be jelünket. Általában akkor használjuk, amikor rájövünk, hogy sokat engedtünk meg magunknak, majd mint a nagyok elhagytuk a házat és elindultunk a parkba.

Kint hét ágra sütött a nap, eszembe jutott, hogy ma még nem is néztem meg, milyen idő van. Nem baj, jobb később mint soha. Átsétáltunk az úton, majd be a parkba. Egy kis tavacska szelte át a parkot. Felette egy híd vezetett át a másik oldalra. Végigsétáltunk rajta, mert végülis miért ne. Gyönyörűen csillogott a víz, a virágszirmok úszkáltak a felszínen, és persze a kacsák is. Átérve, egy fának támaszkodva megláttuk őt, az istenséget, aki minket vár. Igazából csak egy isten a 12-ből, de egyenlőre ennek az egynek a jelenlétében sem bírtunk magunkkal, hát még ha többen itt lennének. Ekkor hirtelen megtorpantam.
- Hé – Lia bután rám nézett, nem értette mi bajom – ki kéne találni neki valami fedőnevet,nem?!
- Lehet benne valami…. mit szólnál mondjuk a… - körbenézett, hátha eszébe jut valami használható – csillaghoz?
- Mi?... hülyébb nem jutott eszedbe, – vágtam a pofákat – most komolyan?
- Jolvan na, onnan jutott eszembe, hogy amikor belenézek a szemébe csillagokat látok…NA! – na ezen aztán jót nevettem, de volt benne valami, szóval rendben beleegyeztem.
Sikeresen átértünk, majd egyenesen csillagunk felé vettük az utat.
- Mi történt lányok az előbb, hogy hirtelen megálltatok a hídon?- mosolygott ránk, hát teljesen jogos volt a fedőnév, már most csillagokat látunk
- Semmi érdekes, egy kis női dolog, tényleg – furán nézett rám, nyílván nem hitte el – most komolyan
semmi! – mosolyogtam rá.
- Akkor rendben van, nos…mivel most tényleg csak egy fagyi fér bele az időmbe, ezért szeretnélek elhívni titeket ma estére valahova. – erőteljesen Liára nézett, talán csak a reakciójára volt kíváncsi, bár erre ugyan
nem fogadnék. – Ma fellépünk a srácokkal a főcsarnokban, este 8kor. Szeretném, ha ott lennétek velünk a backstageben, ha már nem tudom veletek tölteni a délután.
Ez az egy szó, hogy backstage elég volt ahhoz, hogy lábaim remegni kezdjenek és érezzem, hogy arcomat elönti a pír. Teljesen libabőrös lettem, a tudattól, hogy találkozhatok velük, és Suhoval főleg. Tesóm oldalba bökött, így kizökkentem az álmodozásból és azon kaptam magam, hogy a fagylaltozó felé sétáltunk, ami igazából nem volt messze. Hallottam, ahogy Lu Han meg Lia beszélgetnek, én pedig csöndes visszavonulót fújtam és baktattam mellettük. Annyira aranyosak voltak, ikremen láttam, hogy boldog, csillagunkon úgyszintén. Teljesen egymáshoz valóak, már csak az összetartozást jelképező nyaklánc hiányzott, amit a szerelmesek félbetörnek és a nyakukba akasztanak. Így lenne teljes a kép. Elnyaltuk a 2 gombóc fagyinkat, persze Lu Han meghívott minket. A szokásos kedvencemet ettem, csokit és vaníliát. Beszélgettünk egy jót a fagyizó kint ülős részén, és meg kaptuk a jegyeket is, hogy este be tudjunk jutni a koncertre.
Ami persze kimaradhatatlan a találkozóbol az a néhány rajongó, akik felismerték őt, még kapucniban és napszemüvegben is. Készségesen osztott nekik autogrammot, melléjük állt egy- egy képre. Hallottam azt is, hogy ritkaság számba megy, hogy az EXO-k és az EXO-m egyszerre van Koreában, egyszer úgy is vissza kell menniük Kínába, de egyenlőre csak a jelennel foglalkoztam, és hogy ez a csodálatos személy a mi társaságunkat élvezi, este pedig a backstageből csodáljuk majd őket.