- Még gyorsan elkezdem írni a naplóm, csak hogy tudják az emberek, hogy mi történik. – mondtam Liának és már rohantam is a szobámba.

„Kedves naplóm.
 Huhúúú el sem hiszem, Liával megyünk nemsokára akciózni, ugyan is LuHan nem keresett minket, de mivel mi sem akartunk nyomulósnak tűnni, ezért beszerveztünk magunknak egy kis mókát így estére. Hajaj, az infókat majd adom. Nemsokára.~ „

- Na most már mehetünk!! – vigyorogva futottam ki a szobából és barátnőmbe karolva becsaptam magunk mögött az ajtót.
A ruhánk körülbelül egy szexi macskanőéhez hasonlított. ( A ruha )

Lementünk a lépcsőházban, majd elindultunk az SM felé. Negyed 8 körül járhatott már. Sötétedett, pont tökéletesen, úgy ahogy kellett.
- Jobb nem is lehetne. – Azt még láttam a lámpafények alatt, hogy Lia marhára élvezi, amit csinálunk, és hogy mosolyog mint egy vadalma. – PERFECT LESZ, meglátod Naomi!
- Ajánlom is, ha már így kicsíptük magunkat. - Adtunk rendesen egy színvonalat, körülbelül mint a filmekben. Meg lett a hangulat, ahhoz hogy teljesen beleéljük magunkat az egészbe.
- Ó már látom az épületet!
- Nagyszerű, akkor vonuljunk most már árnyékba, nehogy a sok fan meglásson minket és a végén utánunk jöjjenek, amiért mi tudunk valamit, amit ők nem .- sok pancser, gondoltam magamban, és jót mosolyogtam arra felé nézve.
A sötétben álldogálva megcsapott a nyár szele, ilyenkor mindig eszembe jutnak a nyári emlékeim, és az otthonom. Az a finom orgona illat, ami májusban érződik a levegőben. Istenem imádom. Olyan édes, mégis kellemes. Emlékszem, hogy mindig szedtem a nagyiméknál a kertben,  behoztam a szobámba, és még elbarnultan és jó illata volt. Meg aztán a sok zene ami ilyenkor elárasztja a gondolataimat, amik mindig előhozzák bennem az érzést, hogy NYÁR VAN. Nincs is ennél jobb érzés.
Derengésemből Lia ugrasztott fel. Jó erősen oldalba bökött, hát majdnem felborultam, mint egy darab fa. Jaj-ogtam egy sort, majd oda fordítottam a fejem hogy mi is olyan érdekes, és akkor megláttam őt….. Életemben nem találkoztam még ilyen kisugárzással, amit több méterről is úgy érzékelek, hogy elvarázsol. Teljesen leragadtak a lábaim a földre. Csak néztem előre, mint egy bamba kisgyerek, aki megkapja élete első kisállatát, és azt sem tudja mi az. Az én esetemben ki ez. Ki ez a valaki, aki szinte magával húz, elmondani sem tudom, hogy hova. Ez nem a menny, de nem is a pokol. Ez talán a boldogság iránya. A remény, hogy létezik olyan ember, aki ilyen erős érzelmeket tud kiváltani belőlem, puszta látványával, elképesztő. Hallottam, hogy barna hajú hasonmásom kuncog mellettem, ahogy a fiúk bevonultak, bár az én látóköröm arra a bizonyos valakire fókuszált.
A haja sötétbarna valószínűleg, bár sötétben ez nem látszik, szinte feketének tűnik. Nem túl magas, de nem a legalacsonyabb közöttük. Ő ment legelöl, és mivel nem voltam tisztában a nevekkel, megkérdeztem Liát, hogy ki ez a csodálatos, emberfeletti lény.
- Aki ott megy elől, ő kicsoda?- Hangom olyan dallamos volt, hogy hülye lett volna nem észrevenni, hogy nem is itt járok mellette.
- Na mi történt? Elvarázsolódtunk mi? – mosolygott rám, nevetését elfojtotta, hiszen nem hallhattak meg minket. – Ő ott Suho, az EXO-K leadere. Eléggé jó pasi, bár Lu Han mellett, nálam labdába sem rúghat.
- NEM IS KELL! – csúszott ki kicsit hangosabban a számon, fejünket gyorsan odakaptuk, és láttuk, hogy néhányan közülük felénk néznek, bár nem látnak semmit ugyebár, a sötét miatt, és a bokrok miatt.
- Csöndben már basszus, még a végén észrevesznek!- rivallt rám Lia, halkabb kiadásban az előbbi megszólalásomnál.
Majd a fiúk bevonultak mind a 12-en. Innentől már nem volt más feladatunk, minthogy vájunk arra, hogy esetleg a szünetben kimerészkednek az épület elé. Reményeink szerint addigra elszállingózik az az 5 darab fan, aki rajtunk kívül az épület előtt tartózkodik.
~Tick,tack,tick,tack ~ Telt az idő, de nem történt semmi különös, már csak két ember állt  ott, és éppen indulóban voltak.
- Király, már csak mi leszünk itt pár percen belül! – Örvendezett bajtársam.
- De persze „mi sem vagyunk itt”. - néztem nyomatékosan Liára
- Ja igen persze, szóval pár perc múlva „SENKI” sem lesz itt.
- Egyből jobb – közben imádkoztam, hogy a fiúk tényleg kijöjjenek a szünetben, addig még volt 10 perc. Ezek meg ráérnek innen elhúzni, a papírt meg úgysem látják, hiszen elhoztam a pad aljáról, tehát nem tudják, hogy mikor mi fog történni.
Majd szép lassan elmentek. Volt még pár perc a szünet kezdetéig.
Liával előtte elugrottunk egy boltba, persze azt is úgy, mint a titkosügynökök, hogy senki ne vegyen észre. Az össze ember elől elrejtőztünk, aki szembe jött volna velünk az utcán. Totál kisgyereknek éreztük magunkat, de tökéletesen csináltuk, senki sem vett észre, kivétel persze a bolti eladót, mivel a boltban még a sorok között is bujkáltunk a vásárlók elől. Mint az ninják levadásztunk a polcról néhány sütit és már suhantunk is a kasszához, majd ugyan azon a rejtőzködő módon vissza a törzshelyünkre. Ez alatt a pár perc alatt megettünk a tartalékainkat, majd vártuk a csodát.
Már a fejünket fogtuk, amikor 10 perc után egyszer csak ajtónyitást halottunk. Szélsebesen felpattantunk, és felvettük az „akció” pozíciót, majd láttunk egy fejet kihajolva körbenézni…..