"Nos.....Sosem voltam vai jó író, de mindig is imádtam a naplómba írni. Rengetegszer előfordult már velem, hogy csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, puszta történések nélkül......nem is értem.....
Amióta megkaptam a lehetőséget, hogy Koreába utazzak, fenekestül felfordult az életem. Meg kellett tanulnom, teljesen önállóan létezni. Hát...fogjuk rá, hogy sikerült. Elmondhatom magamról, hogy a középsuli, ahova járok abszolúte beváltotta ígéreteit, pont olyan mint elképzeltem. Köztudottan a kpopot már világszerte ismerik, és büszke vagyok rá, hogy elmondhatom magamról, hogy 3 éve a megszállottja vagyok, ezért is vált nagy örömömre Seoulba jönni. Amikor landolt a gépem, akkor határoztam el, hogy folytatom régi szokásom, és irogatni fogok, ha nem is mindent, de a kpop őrülteknek, biztos lefogok adni néhány infót, hogy milyen itt fannak lenni.....
Nos, amikor előszö......"
- Héé, hallod éhen döglök, főzzél már valamit!- szólt hozzám, szokásához híven,tuskó öcsém.
-.....meg sem lepődöm kedvességeden, hallottál már olyanról, hogy kajarendelés?
-őő.....nem?.....- flegmasága határtalan.
-AKKOR TANULD MEG MIAZ!
-hápháphápháp-  Néha kitudnám hajítani a 10.-ről!

"......tehát, ott tartottam, hogy ezt az írogatás majd befejezem máskor, úgy érzem nem tudok a popsimon ülni, ki kell mennem sétálni. Bye~"

Így fogtam magam, és újdonsült barátnőmet felhívtam, hogy lenne-e kedve elindulni velem sétálgatni. A válasz természetesen igen volt, és mivel ő is egy megszállott, egyértelmű, hogy az SM székházat vettük állomásunk egyik fő célpontjába.
Olyan, nem is tudom, talán 3 óra lehetett. Nagyban sétálgattunk a Han-folyó partján, amikor a macskaköves úton megláttunk egy nénit, a tolható standjával. Mindenféle édességet árult, gondoltuk, úgy is ebédeltünk, így hát jól bevásároltunk. ~ nyam,nyam~
Egyértelműen szebb lett az életünk. Fogalmam sincs, hogy merre járhattunk olyan 5 óra felé, de majd hívunk egy taxit, azt megtudod mondani hol lakom..... szóval ez lett a legkisebb problémám.
Mindig is olyan lány voltam, aki egyszerűen nem bírja ki, ha unalmas az élete, így hát most sem bírtam a véremmel, valamit muszáj voltam csinálni.
-Na akkor most menjünk az SM elé!- szólt, talán egy kicsit túl határozottan a hangom.
Barátnőm, akit mellesleg Lia-nak hívnak, kicsit megszeppent.
-Ő....rendben. INDULÁS!- csatlakozott hozzám szinte üvölte, nem hiába vagyunk mi barátnők.
Így hát nagy nehezen informálódtunk, merre is menjünk és végre valahára odaértünk.
Amikor ott álltam célőm előtt, hát enyhe csalódottság fogott el, hisz maga az épület nem pont olyan mint vártam volna. Kívűlről hatalmas,sárga és halvány rózsaszín. Az épület elején pedig az SM Entertainment tábla, majd kiszúrja az ember szemét. Gondoltam magamban, nem is lenne rossz életem ha itt laknék véglegesen, szerintem túlélném. Nem kevés időmet szánnám arra, hogy mindazokkal akikkel szeretnék, találkozni tudjak. Köztük az EXO,Super Junior,MBLAQ,Teen Top,Block-B, NU'EST,BtoB és még rengetegen.
Gondolatmenetem alatt, egy padra ültünk le, és bámultunk körbe, hisz nekünk furcsa volt ez a nagy betonrengeteg, és sok felhőkarcoló, de a fák még így is teljesen harmonizáltak. A kezem a lábaim alá tettem, furcsa megszokás, de sosem hittem, hogy egyszer még örülni fogok neki, ugyan is, találtam egy elég furcsa dolgot, a pad aljára celluxozva.