- Mindjárt kinyithatod a szemed. 
- Most már türelmetlen vagyok! - mondtam kissé hisztérikusan. 
- Ne izgulj, nem sietünk sehova.- de hiába mondta, már ki akartam nyitni. Kezét elvette a szemem elől én meg majd elborultam a meglepődöttségtől. Derekamnál megfogott, hogy ne imbolyogjak. 
- Ez..... meseszép. - a kép, ami elém tárult, pont olyan volt mint a festményeken. Tele színekkel, zölddel,kékkel és barnával. 
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Lágy szellő fújta a hajam, illata üdítő volt. A napsugarak kezdték átmelegíteni a testem, az autó légkondija után. 
- Szóval egy tengerpartra jöttünk. - fordultam hátra hozzá, a fejemmel. Pont mint az álmomban.
- Szóval pontosan. - szerintem ahogy az arcomat elnézte, maga is rájött, hogy a helyszínt nagyon jól beválasztotta. 
- Mondhattad volna legalább, hogy fürdőruhát hozzak. - vágtam neki egy grimaszt. 
- Minek az? Anélkül is lehet fürdeni. - ismét elvigyorodott. 
- Na nem, ha azt hiszed, hogy én meztelenül fogok pancsikolni veled, nagyon tévedsz!! - az igazság az, hogy nagyon is jól hiszi.... de egy bizonyos határt azért tartsunk be.
- Nem hiszem, hanem tudom. - fejére kiült az önelégültség. Eközben már a tenger mellett sétálgattunk. 
- Ó igen? Valaki itt nagyon biztos a dolgában. - elkezdhetett kinőni a kisördög szarvam. 
- Fogjuk rá, de úgy is igazam lesz. - kezét a derekamon pihentette séta közben. 
- Csak aztán nehogy meglepődj véletlenül. - na most fordult a kocka, határozottságom az eget súrolta, de ránézve próbáltam ártatlan maradni. 
- Nem aggódom, mert nem fog....... - sajnos nem tudta befejezni. Mielőtt végezhetett volna, egy szép precíz mozdulattal belelöktem, majd hatalmas ploccsanással landolt a vízbe. Mondanom sem kell, nem volt annyira sekély a part. Térdelve ért a víz a combjáig. Fején a meglepődöttség és a grimasz társult. 
- Teeeeeeee ! - üvöltött felém - Ezt még megbánod Naomi!!! 
Elkezdett futni felém, és mielőtt észbe kaphattam volna, már fröcskölt is össze vissza. Anélkül, hogy vízbe mentem volna, csurom vizes lettem. 
- Ez nem fer! A veszteséget el kell tudni viselni ám! - nyújtottam rá a nyelvem, mikor kint pihegtünk térdünkre támaszkodva a parton. 
- Elviseltem, de bosszút kellett állnom, hisz így az igazságos. - nézett rám vidáman. 
- Nem baj, akkor is. - húztam fel az orrom, tettetett sértődöttséggel. 
- Igen?! - ajaj ez a hangnem nem sejtet sok jót. Mint gondoltam nem bírta a büszkesége, ugyan is felkapott. Elkezdett futni a vízbe velem én meg kapálóztam össze-vissza. 
- Hé tegyél le! 
- Dehogy teszlek. - ugyan azt a kisördögöt most benne láttam. Mikor eléggé beértünk egyszer csak eldobott. Beleestem a vízbe, mindenem vizes lett. Felálltam, majd megálltam Suhoval szemben és iszonyat szúrós pillantással néztem rá.
- Hoppá bocsi, nagyon ügyetlen vagyok ma. - kis szarkazmussal előadta a bénát -.... vagy mégsem?! 
Végignézett rajtam és a védekező, futásra készen álló testtartásból, normálisra váltott. Tekintete végigszaladt rajtam. Először nem értettem, hogy mi érdekeset talált, majd rájöttem, hogy a fekete pólóm teljesen rám tapadt. 
- A francba! - kétségbeesetten hátat fordítottam neki. - Ez is a te hibád basszus!
- Ó micsoda egy gonosz alak vagyok. - szemétkedett velem. 
- Hát eléggé. - bevágtam a durcát. 
- Jhaj már! Azért ennyire nem szörnyű a helyzet, jobb mintha fehér felső lenne rajtad nem gondolod? 
-De.... igaz. - majd karok fontak át hátulról és lecsúsztak a csípőmre. 
- Sunyi! - suttogtam csendben. 
- Nem is igaz! - próbált rácáfolni. 
Hirtelen megfordított, így szemben találtam magam vele, közben pedig mélyen belenézett a szemembe. Úgy hiszem arra várt, hogy most is meglássa azt a biztosat a szemeimben. Én csak bólintottam egy halványat. Tekintetét nem vette le rólam és úgy hajolt közelebb hozzám. A hűvös víz hullámzott körülöttünk, derekamat cirógatta, Suho pedig a hátamat, másik keze lejjebb tévedt fenekemre. Arca már csak pár centire volt az enyémtől. Tekintete még mindig nem engedte az enyém. Láttam, ahogy arca ellazul, szemem lecsuktam, majd egyszer csak éreztem nedves puha ajkát az enyémen.
Félve adott egy puszit, majd kissé hátrébb húzódott. Rám nézett és megint odahajolt. Nyelve óvatosan megkóstolta az ajkam. Szám elnyílt, közben pedig a hátába kapaszkodtam. Egyre jobban átadtam magam neki, ő meg egyre hevesebb lett. Fejemet lassan kezdtem elveszíteni, már nem éreztem azt sem, hogy a vízben állunk, nem is számított. Belenyaltam szájába, utána a nyelvével játszadoztam. Megszakítva a mélyült csókot finoman alsó ajkára haraptam, ő pedig elmosolyodott. Számra nyomott egy puszit és elindult lefelé kalandozni. Nyakamat ezrével halmozta el. Csókjai annyira érzékiek. Tiszta libabőrös lettem. Derekamat fogva erősen szorított magához, mintha soha nem akarna elengedni. Azt vettem észre, hogy szép lassan dönt hátrafelé, de még mindig a nyakamnál járt, haladt egyre lejjebb, így már mellkasom körül kaptam a csókokat, fejemet hátradöntve élveztem. Egy hirtelen mozdulattal felrántott magához, és újból egymás száját szántottuk. Körülöttünk hullámzott a tenger, hét ágra sütött a nap. Az égen is csak egy-egy felhőt lehetett látni. Messziről hallatszott, hogy a víz megtörik a sziklákon, és a fák susognak az enyhe széltől. Azt kívántam bárcsak így ragadnánk örökre. Csókján érezni lehetett, hogy nem csak megjátszott, hogy tényleg érezhet irántam valamit. Reméltem, hogy ezután ez megerősödik benne. Combomat simogatta, majd mint aki megunta a helyzetet, a fenekem alá nyúlt és felemelt csípőjére. Elkezdett a vízben befelé sétálni, de közben a világ minden kincséért sem szakadtunk volna el egymástól. A víz szintjét már a saját combomnál éreztem. 
Minek megy beljebb?- gondoltam magamban. 
Száját egy pillanatra elengedtem, hogy körbetekintsek, majd visszafordulva láttam, hogy mosolyog. 
- Ne felejtsd el, hogy imádlak! - ekkor megállt, és amennyire csak erejéből tellett, behajított a vízbe. Iszonyatosan meglepődtem, majd hirtelen harag és nevetés párosult bennem. Harag, mert csurom vizes lettem, hajam is tönkrement, nevetés mert nem igaz, hogy nem bírja ki anélkül, hogy megmutatná ki az erősebb. Olyan mint egy rossz gyerek, érettebb kiadásban. Ha már fejemet is ellepte a víz, kihasználtam a lehetőségeimet és fejemet hátradobva jöttem fel a felszínre. Suho persze mögöttem állt, így a víz rajta ütközött meg. Nem baj bogaram, majd máskor még lehet próbálkozni, mondtam magamban a meglepődött fejét elnézve. 
- Haha, már majdnem sikerült. - ördögien vigyorogtam rá. 
- Hogy te mindig ki tudsz találni valamit! - értetlenkedett rám nézve. - de legyen, 2-2. 
- Lesz ez még több is! - haladtam felé lassan. - De gyere úgy szeretlek, adj egy ölelést. 
- Ó nem-nem!! - gyors tempóban hátrált. 
- Na kérlek szépen - tártam szét karjaimat. - úgy szeretném. 
- Én meg nem szeretném, ha vizes lenne a hajam! Tudod, valamelyikünknek jól kell kinéznie. - na szép mondhatom, öntelt mosolyát elnézve jót kuncogtam rajta. 
- Ó igen? Aranyos vagy, hogy aggódsz értem, én így is jól nézek ki. - viccelődtem. Majd minden pontosan úgy lett ahogy gondoltam. Belehúztam kicsit, így ő is gyorsabban hátrált, majd sikerült annyira elterelnem a figyelmét, hogy a saját lábában hátra essen. 
- Hahah, ez egy elég erős 3-2. - kacagtam hangosan. Feljött a felszínre, de még így is tökéletesen nézett ki, hogy hajából csavarni lehetett a vizet. - vagy nem? 
- DE! - mondta kissé flegmán. - te ravasz nőszemély! - nézett rám nevetve. Nem érdekelt a veresége, oda úsztam hozzá és megcsókoltam. Egyszer,kétszer,háromszor, és milliószor. 
- Köszönöm ezt a csodás napot. - súgtam a fülébe. 
- Én köszönöm, hogy itt vagy velem. - majd a nyakamra nyomott egy puszit. 
Egész nap fürödtünk a tengerben, ő boxerben, én pedig fehérneműbe. Nem volt más választásunk, vizes ruhákban mégsem ülhetünk be az autóba. Teste nem annyira kidolgozott, mégis izmos volt. Én pedig nem voltam kövér, de a hasam aljáról azt a icipici felesleget szívesen lefaragtam volna, tehát nem éreztem annyira jól magam a bőrömben. Amikor levettem a ruháimat elismerően bólogatott, és azt mondta neki én így vagyok tökéletes, innentől kezdve nem voltam hajlandó ezzel foglalkozni.
Az idő már délután 5-6 óra körül járhatott. Megszáradtak a parton a ruháink és már kezdtem elfáradni.
- Éhes vagyok - néztem rá kissé szégyenlősen.
- Rendben, akkor gyere menjünk. Én már eléggé kitomboltam magam... - lassan, artikuláltan beszélt, elnyújtva a szavakat. - veled.
- Nagyon jól éreztem magam veled, köszönöm szépen ezt a tényleg csodálatos napot. - ha el kéne mondanom bővebben, hogy hogyan éreztem magam, azt hiszem bajban lennék, mert szavak nincsenek rá, hogy mennyire eszméletlen volt.
- Érted bármit. – kézen fogott, majd így sétáltunk ki a vízből, a parton át, a szép fekete BMW-jéhez, miközben a nap már kezdett lemenni, ezért narancssárgás fényben úszott az egész tenger.