-MI EZ?- felszaladt a szemöldököm.
-Mi az?....- Lia érdekesnek találta, hogy az alatt az idő alatt amíg leültünk a padra, sikerült találnom vmi érdekeset.
-Na várjál ezt le kell vakarászni, ki a rosseb ragasztotta ezt fel egy pad aljára?!
-Szedd már le, kíváncsi vagyok!
-Jól van már, nyugi!
-NAAAAAAA!
Miközben nagy nehezen lehámoztam, észrevettem, hogy ez nem csak úgy oda lett ragasztva, mint aki unalmában nem tud mit csinálni, ezért felragaszt egy papírt a pad aljára, hanem ez egy rendes A4-es lap.....és, most, hogy jobban megnézem.....ez egy......órarend? wtf mi ez?
- Te Lia, azt hiszem, ez egy.....órarend, de várjál már....HÁT ERRE AZ VAN ÍRVA, HOGY KINEK MIKOR VAN PRÓBÁJA, és hogy meddig?! Úr isten ezt melyik elmebeteg rajongó hagyta itt más elmebajosaknak?
- Te jó ég, hát ez jó. Vicces, hogy valakinek ennyi szabadideje van, hogy még ezt is összeírja.
- Na igen, de igazából mint újdonsült "turisták" azt hiszem igénybe vehetjük egy picikét.- csillant csalfa mosoly az arcomra.
-Hmmm!- Lia fölött láttam szinte a kis ördögöt, és épp a vassal szurkált lefelé, hogy végre nem fog unatkozni. Hát ez az, még egy remek elfoglaltság az itt töltött időm alatt.
-Na hát akkor ezt meg is beszéltük.- gondolataim rögtön a papírra terelődtek- Ki kéne bogarászni, hogy épp ki van bent, vagy ki fog jönni.
-Hát, ide az van írva, hogy a mai napon csak délelőtt voltak próbák és edzések, úgy látszik, hogy a délután ma az idoloké és a gyakornokoké.- Lia fején láttam a csalódottságot, nehéz lett volna nem észrevenni.- Sajna ez ma nem a mi napunk.
-Basszus! Ez mekkora gáz...Meg sem lepődöm, végül is nem én lennék az, ha ez nem így lenne. Ahj.
-Áh mindegy, induljunk haza.
-Rendben.
Így fogtuk magunkat, és visszaindultunk. Ismét a Han-folyó mentén sétáltunk, de egy idő után be kellett térnünk a nagyobb utakra, ott nagyobb eséllyel találunk haza. Az úton, elég furcsa gondolatok jártak a fejemben, már haditervemet rendezgettem a fejemben, hogy holnap miként vesszük be az SM épületet. Lehet, hogy kommandós ruhában be kéne landolni a tetőn keresztül, úgy biztos észre vesz valaki. Bár ez lehet kicsit feltűnő lenne....
A vége megint az lett, mint az összes bugyuta elhatározásomnak, maradunk nyugiban a bejárat előtt, és várunk, kár hogy én nem vagyok az a nyugton tud ülni a seggén típus, de most muszáj lesz.
Sétálgatásunk közben, egyszer csak marha nagy hangzavart hallottam. Sikítottak, de nem úgy mint akit ölnek, hanem, mint aki majd meghal örömében.
- Na megnézzük mi ez?- Tette fel a nagy kérdést drága barátnőm, aki mintha megint a fejemben turkálna.
-Hét végül is miért ne, tehetünk egy utcányi kitérőt az ügy érdekében.
Gyors léptekkel elindultunk a cél felé, és közben a nyakunkat nyújtogattuk, hát ha látunk vmit. Nagy előny, hogy mint magyarok, kicsit magasabbak vagyunk a koreai lányoknál, így nem volt nehéz átlátni a tömegen. Észrevettem, hogy valami híres ember lehet az, de sajnos nem tudtam ki venni, hogy ki is az valójában. Fogtuk magunkat, és meghúzódtunk kettő,a célszemélyhez közelebbi ház között.
- Értem én, hogy szeretik őt, de mégis.....sosem süllyednék annyira le, hogy cirkuszi bohócot csináljak magamból.- Hangomon hallatszott ez a tipikus megvetés.
- Na igen, de tényleg, ha egyedül, valahol összefutok valakivel, még esetleg oda megyek hozzá, de akkor sem úgy mint aki.....hülye!- Látom ő is hasonló véleményen van- A pláne pedig az, hogy nem keverem magam ciki helyzetbe, ellentétben velük.- Rájuk nézve, nevetett egy jót. Valójában nekem is tetszett, amit mondott.
-Hát igen......tudjátok, sok olyan lány van, aki az eszét valahol elhagyta a futás közepén.- Hirtelen azt hittem, hogy az ütőér megáll bennem, ugyan is egy teljesen ismeretlen hang szólalt meg a hátam mögött. Hátrafordultam és meg akartam nézni az illetőt, aki olyan elvetemült, hogy két ház oldala közül nézi az eseményeket, de sajna időközben ránk esteledett, így a sötétben nem nagyon látom az arcát.
-Jézusom a frászt hoztad rám! Ki az isten vagy?- Azt hiszem, a szív bajom után nem fér bele a kedveskedés, így nem lehet megijeszteni senkit!.
-Hát, maradjunk annyiban, hogy csak véletlen tévedtem erre, és hallottam a beszélgetéseteket, és nem tudtam szó nélkül hagyni, mert teljesen így gondolom én is.
- Jó, de ki vagy?- Lia kezdett türelmetlen lenni.
- Áhh lényegtelen. Viszont tessék itt van ez, fogjátok.
- Lia, nyugi.- Tekintetem rászegeztem, és mentettem a menthetőt, de mire visszafordultam az új idegenhez, nem volt sehol. Szőrén szálán eltűnt, viszont a papírja a kezemben maradt. Kinyitottam és elolvastam. Ez állt benne:
"Holnap délután 6kor, ahol ma időztetek, a barátnőddel, találkozunk."