Szerintem 160 km/h-val száguldoztunk az autópályán egy város felé, mindegy csak étterem legyen benne. A rádióból üvöltött a zene, persze nem az amire gondoltam volna. Az ember azt hinné egyből, hogy egy idol kocsijából csak is kpop szól, én is ebbe a hibába estem, de tévedtem. Pörgős,techno,house, disco, kpop, pop, r&b számok követték egymást. Minden, ami a kocsikázást menővé teszi. Eddig nem vettem észre, hogy ez a bmw cabrio, így most lehajtott tetővel jártuk az utat. A kocsikból, amelyek mellett elmentünk, átbámultak. A szembejövők is. Ilyen zenék mellett alig bírok a seggemen ülni, muszáj mozognom, így hirtelen felindulásból támadt egy ötletem.
- Figyelj csak?! – üvöltöttem, lejjebb tekerte a hangerőt, hogy hallja, amit mondok. – Ha már hallgatsz ilyen zenéket, amiket mellesleg én is nagyon szeretek, mit szólnál, ha este elmennénk valahova bulizni?
Szemei felcsillantak és elkezdett mosolyogni.
- Tudod mit? Rendben. – nézett rám, fél kezét a kormányon hagyva, majd másik a combomra
csúsztatva. – Nem gondoltam volna, hogy szereted az ilyen zenéket. Én pedig másra nem tudok száguldozni, nekem ez muszáj ilyenkor.
- Viccelsz? Európából jöttem. – vigyorogtam rá – Nem csak kpop megszállott vagyok.
- Pont ezért vagy számomra különleges. – jhaj már megint kezdi, nem tud csinálni semmit anélkül, hogy zavarba hozna
- Khm, köszönöm. – kifelé fordítottam fejem – Te pedig azért vagy számomra felfoghatatlanul hihetetlen, mert koreai vagy és iszonyat aranyos. A hab a tortán pedig az, hogy amellett az ember mellett ülök most, akit sok ideje figyelek már tv-n és videókon keresztül. Nem hiszem el, honnan lett ekkora szerencsém hirtelen?
Kuncogott rajtam, és belegondolt a helyzetembe. Mindkettőnknek furcsa lehet, de biztos vagyok benne, hogy az én oldalam boldogabb és elképesztőbb. Közben beértünk egy városba, a főút mentén haladtunk. Az sorban tele volt üzletekkel. Rengeteg kajálda volt, így megkérdeztem, hogy mit szeretne ő enni.
- Azt hiszem, most valami thai kaját ennék legszívesebben. Szereted?
- Persze bármi jöhet.
 Kinéztünk egy éttermet, leraktuk a kocsit, majd bementünk úgymond vacsorázni. Suho felhívta a srácokat, hogy kinek lenne kedve ma elmenni egy táncklubba, persze mindegyikőjük azt mondta, hogy naná. Nagyszerűen fogok szórakozni ma, remélem, főleg velük. Én is gyorsan felhívtam Liát, hogy van-e kedve eljönni, bár a választ magamtól is kitalálhattam volna.....egyértelműen igen. Nem tudtam pontosan, hogy hova is megyünk, annyira rég óta nem vagyok koreában, hogy ismerjem a nevesebb szórakozóhelyeket. Suho azt mondta, hogy ez elvileg egy új hely, nem rég nyílt és akkora visszhangot csapott a buli, hogy tömegesen járnak oda az emberek. Nem pont olyan, mint egy disco mert itt vegyesen vannak a zenék, minden, amire táncolni lehet. Jónak ígérkezik. Beszélgetés után végül kocsiba ültünk és hazamentünk.

-MEGJÖTTEM!!!! - ordítottam otthonra belépve.
- Na végre, már elkezdtem azon agyalni, hogy mit vegyünk fel.
- Na látod ezt én sem tudom... - gyorsan végig gondoltam, de nem jutottam semmire.
- Tudod mit? Felhívom inkább a szőke herceget és megkérdezem.
 - Luhant?!.. minek? - nézett rám elképedve. - Nem a tiéd te hülye.... a sajátomat! - csaptam a
fejemre. - Hogy lehetsz ilyen sötét? Kettőnk közül pedig én vagyok a szőke.
– Jól van na, bocsánat! Csak elvakít a szerelem tudod. - mosolygott angyali fejjel rám.
- Elhiszem én. - igazából nagyon örültem neki, hogy végre boldog.
- Akkor jó, na irány fürdeni meg hajat mosni!
- Jó várjál akkor előtte telefonálok. - Már vettem is elő mobilom és tárcsáztam a számot.

*-Igen?
*- Szia. Figyelj csak, lehet egy kérdésem?
 *-Persze édes bármikor - válaszolta. Jhaj hogy lehet valaki ennyire aranyos.
*-Erre a bulihelyre, mégis... milyen ruhát vegyünk fel?
 *- ÓÓÓH - meglepődött bugyuta kérdé. - már értem. Én nem vennék magas sarkút a helyetekben, a hely inkább street dance feelingű ruha kell.
*- Rendben, akkor jöttök 10re ugye?
*- Persze. - hangjától picit megnyugodtam - ott leszünk.
*- Akkor.... Szia. - köszöntem el kissé habozva.
*- Szia.

- Na akkor 10ig van időnk a ruhákkal szenvedni. - mosolyogtam. - Van hát, na menj fürdeni, én főzök egy kávét addig. - hmmm kávé, de válasz helyett csak bevonultam a fürdőbe.
Elintéztem a szokásos dolgokat, hajamat beszárítottam, hogy legyen valami normális alakja. Behívtam Liát, megcsináltam a sminkünket. Iszonyat jóra sikerült mind a kettőnk arca, büszke voltam magamra. A körömfestést, meg a sminkelést igaz csak hobbiból csináltam, de így is kérték barátnőim mindig, hogy csináljam meg nekik, ami jól esett.
Lia a kávéfőzés mellett kirakott 2 szett ruhát, mivel ma nem volt olyan rózsaszínes hangulatom ezért maradtam a sötétes színeknél. Felöltöztünk és úgy gondoltuk, hogy akkor most csinálunk egy party előtti fotót.
 [ Lia ruhája ]  [ Az én ruhám ]
………10 óra lesz 10 perc múlva, hajaj már izgulok, mindjárt itt vannak. A kávétól kezdtem felpörögni, ez elkellett így estére.
És akkor csöngettek.

- Hölgyeim nyissák ki az ajtót! Ez itt az FBI ! – dörömböltek az ajtón.
- Jó lenne, ha nem törnétek be az ajtót! Drága volt! – majd kinyitottam és 4 vigyorgó sráccal találtam szembe magam, közvetlen előttem Suhoval. Közelebb lépett, majd kaptam egy csókot. Válla fölött félve néztem a
többiekre, hogy mit szólnak a dologhoz.
- Hááááát…..jóóóóóó. – szólt D.O.
- Na hagy halljuk mi volt ez?! – szólt Chanyeol, majd behatóan össze nézett LuHannal.
- Miről beszélsz? – nézett körbe hercegem. – én nem láttam semmi szokatlan.
Jót nevetve beinvitáltam a többieket, akik ugyan ezt tették.
- Na jó srácok aztán csak okosan! – azért még utánunk szólt.
- Nem biztos, hogy a rajongók túlzottan örülnének neki. – komoly arccal nézett rám Lu Han, majd
Suhora. – Tudjátok, hogy vannak teljesen nem normális fanok is. Ki tudja, mit csinálnának Naomival. Arcán láttam, hogy halál komolyan barátom lelkére beszél és ez inkább felszólítás volt, mint jó tanács.
- Jó ne aggódj már annyit. – kínos csend honolt az előszobára.
….......
- Lányok mellesleg nagyon jól néztek ki ma. Csinosak vagytok. – és D.O az én megmentőm.
- Köszönjük szépen. – lépett mögém Lia. LuHan pedig rólunk hirtelen barátnőmre emelte tekintetét. Nem nagyon jutott szóhoz, Lia meg csak mosolygott rá tovább, hogy hergelje picit. Oda libbent hozzá, és nyomott egy puszit az arcára. Totális nyereség volt, a fiú szóhoz sem jutott. Jhaj olyan vicces, Lia aztán tudja húzni az ember fejét.
- Hááát még nagyobb jóóó……… - D.O megint csak nézett egyet. – Tudjátok mit?! Inkább nem akarom tudni!
Majd besétált mindenki mellett a nappaliba.
- Kaphatnék egy kávét lányok? Nagyon álmos vagyok. – kérte Chanyeol.
- Persze, szerintem főzök mindenkinek, mi már ugyan ittunk egyet, de a jóból kevés sosem
 elég. – nevetgéltem, majd Liával kimentünk a konyhába.
Sürögtünk-forogtunk, és közben hallgattam miről beszélgetnek a srácok.

*Suho

- Suho, és mi lett azzal a lánnyal, akiről beszéltél pár napja. – már el is felejtettem, hogy elmeséltem neki a Naomival való első találkozásomat. Az elmesélés részéből meg csak azt hagytam ki, hogy az a lány Naomi volt.
- Hát semmi, azóta sem láttam. – hazudtam neki, de semmi konkrétabbat nem akartam mondani.
-  És így, hogy van Naomi? – bökött fejével a konyha felé.
- Semmi, nem lesz semmi. – mosolyogtam rá.
- Nagyon helyes. – furcsa volt nekem ugyan arról az emberről beszélni. Tudtam jól, hogy nagyon is van már valami kettőnk között. Csak nincs kimondva még. De muszáj elhallgatnom előtte, hogy ugyan arról a személyről adom le neki a sztorit, ami teljesen hamis. Nagyon remélem, hogy hamarosan elfelejti.  *

A vér megfagyott az ereimben. Ezt nem hiszem el, tudhattam volna, hogy azon az estén mikor Liával elmentünk a srácok után kommandózni, és egy lányról beszéltek, akkor az a lány eléggé mély nyomot hagyott benne. Most is kihallom a hangjából azt a pici keserűséget, de ez most valahogy más, nem tudnám meg mondani, hogy miért.
Úristen…és….. mi az, hogy velem nem lesz semmi. Könnyeim kezdtek volna előtörni, de Lia hátrapillantva látta, hogy nem vagyok rendben. Ő is hallhatta a beszélgetést. Hónom alatt átfogott, majd belém súlykolta, hogy most nem szabad sírnom, nem hagyhatom el magam.
Valamit biztosan félre kellett, hogy értsek, ez…. nemes egyszerűséggel LEHETETLEN!