- Yijeong-ah siess elfogunk késni a suliból!

-Bocsi noona megyek.

Futottam fel a lépcsőn miközben az ingem félig begombolva és a szemüvegem majdnem leesett a fejemről. Mikor felértem láttam hogy a testvérem karba  tett kezekkel önelégülten vigyorog

-Menjünk. Csináltam kávét majd megiszod út közben-kitolt az ajtón még mindig vigyorogva azon hogy nevetségesen nézek ki. Gyorsan rendbe tettem magam így abbahagyta.

Ez az első napom az egyetemen de idegesebb vagyok mint valaha. A nővérem megengedte hogy vele éljek a fővárosban így tudok álmaim iskolájába menni a Leon egyetemre. Remek tánc és fényképész programjaik vannak ezért választottam.

Még a borzalmas reggeli tömeg közlekedésen keresztül is gyönyörű volt Szöul. Mielőtt tudtam hogy mit húztak fel ami majdnem úgy nézett ki ment egy kastély aminek az építészete csodálatos volt. Gyorsan fogtam a kamerám és csináltam egy képet. Augusztus közepe volt így a napsugarak jól megvilágították az épületet.

Ji-eun kirakott a suli előtt és mondta hogy kérdezem meg hogy hol van az osztályom.

-Találkozz új emberekkel nem lehetsz mindig velem-mondta.

Ahogy végig sétáltam a folyósokon nevető és aggódó diákok hangját hallva. Fényképészet lesz az első órám ami jó módja egy nap kezdésének. Az osztályomat kerestem és szerencsére hamar meg is találtam. Én vagyok az első és ez hatalmas. A terem fele sötét volt. Majdnem megbotlottam ahogy csodálkozva szétnéztem. Különböző képek voltak a falon amik valószinűleg korábbi hallgatóktól származtak. Még mindig nézelődve nem vettem észre egy nagyon magas srácit öltönyben. Tanárnak kell lennie hisz úgy néz ki mint egy fiatal és nagyon jóképű tanár. Nagyon fogom szeretni ezt az órát. Szemüveget viselt és a haja fel volt zselézve ami szexi volt. Egymás szemébe néztünk és és én újra elestem. Nevetett egy kicsit és ide jött segíteni.

- Mr. Song vagyok valoszinűleg új vagy-mondta kinyújtva a kezét. Nem tudtam megszólalni így megfogtam a kezét és bólintottam. A többiek kezdtek jönni és leültem a terem legtávolabbi pontjára.

Figyeltem egész órán és mentalisan megütöttem magam mert zavarban vagyok előtte. Az óra gyorsan eltelt és boldogan mentem ki a teremből hogy csak egyszer kell látnom.

A nap további része gyorsan eltelt. Kint ebédeltem és képeket készítettem az egyetemi életről. Az épületek közelről még szebbek voltak. A gyönyörű táj és a mosolygó arcok miatt tudtam azt mondani szeretni fogom ezt a helyet.

Az utolsó órám tánc volt és ezután a stresszes és kínos nap után lazítok kicsit. A tanulók már benn voltak a terembe. A tanár még nem volt benn így a földön ültem. Pár perccel később mindenki elcsendesedett. Felálltam megnézni hogy mi folyik itt és nem más mint Mr. Song sétát be egy pólóban és feszülős farmerben. Ránéztem és a szemeim majdnem kiestek a helyükről. Észrevett és gyorsan rám mosolygott majd megállt a teremben. Zavaromban a földre néztem. Ez fantasztikusan nyugodt és pihentető lesz